Racionális és irracionális félelmek:

Racionális és irracionális félelmek: A racionális félelem segíti felhívni a figyelmünket a veszélyre. Mindig van rá logikus magyarázat. Pl. : Azért nem megyek át a piroson, mert elüt az autó. Nem akadályoz a mindennapi tevékenységünkben. Az irracionális félelemre nincs logikus magyarázat. A mindennapi életvitelünkben akadályoz. Kialakulhat belőle, fóbia, pánik, depresszió. Nem szűnik meg, csak ha a kiváltó okot megtaláljuk. Bizonyos élethelyzetek, életesemények hatására kialakulhat, aktivizálódhat. Felmerülhetnek olyan félelmek is, amelyek megkérdőjelezik, hogy az élet bizonyos életterületein meg tudunk-e felelni. (Elég jó anya, apa, férj, feleség vagyok-e?) A klausztrofóbia, nagy tértől való félelem, bizonytalanság érzés (agorafóbia), éjszakai szorongások, kutyától, közlekedéstől, tömegtől, víztől, párkapcsolattól, házasságtól, gyermekvállalástól való félelem mind az irracionális kategóriába tartozik. A félelmek 70-80 %-a a fogantatás és a megszületés közötti időszakban keletkezik, és csak később aktivizálódik. Ezeknek a félelmeknek az okát felszínre hozva, megszűnik az életvitel beli akadály.

Egy hozzám forduló hölgy erősen szorongott, pánikot érzett, ha liftbe kellett beszállnia. Később a tömegközlekedés közben is rájöttek szorongások. Nem tudta megmagyarázni a félelmei okát. Az első kezelésen végig élte a fogantatásától a megszületéséig tartó időszakot, és több traumára, negatív eseményre is fényderült. Nem várt gyermek volt, a szülei fiúnak várták, császármetszéssel született. Ezek mind negatív energiamintázatot hagynak a tudatalattinkban, amelyek az életvezetésünkben okoznak akadályokat. A kezelés után csökkentek a félelmei, majd a 4. Találkozás után már nem jött többé, mert teljesen elmúlt a klausztrofóbiája, szorongás nélkül tud lifttel és tömegközlekedéssel utazni.

Fejlődés-felelősség
Az életünk egy folytonos fejlődés, az élet bármelyik területét is nézzük. Mindig valamit meg kell élnünk, tapasztalnunk, és ezekből tanulnunk kell. Ha elutasítjuk az élet dinamikus változását, akkor az élet fog figyelmeztetni minket arra, hogy nem az útunkon megyünk, nem ellenállunk a saját fejlődésünknek. Ha nem vesszük észre ezt időben, megjelennek az életünkben a betegségek, balesetek, kudarcok. Amikor alámerülünk az önsajnálat és a másikat okolás ingoványába, teljesen eltávolodunk saját önvalónktól. Ha ez az állapot sokáig elhúzódik, már nem leszünk képesek egyedül felállni. Ha segítséget kérünk, már fordítottunk a negatív élethelyzetünkön. Utána még lesznek könnyebb helyzetek és nehezebbek is, de a legfontosabb lépést megtettük: felelősséget vállaltunk a saját életünkért!
A rák és az autoimmun betegségek az "áldozatoknál" fordul elő a leggyakrabban. Aki ilyen betegségben szenved, érdemes elgondolkozni azon, hogy az élet melyik területén nem tudja érvényesíteni önmagát, hol nem vállalja a felelősséget?

Álljon itt néhány jellemző az áldozat és a felelős ember viselkedéséről, hogy felismerhessük magunkat ebben a tükörben. Ha nem tetszik a kép, akkor merjünk változtatni rajta!